Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BEVÁNDORLÓK

img_4121.jpg

BEVÁNDORLÓK

 

Elvek, tisztesség, minden sutba dobva egyetlen célért, a hatalomért.

A világnak nincs tája, ahol magukat demokratának mondók politikát építenének faji alapú megkülönböztetésre, születés, származás szerinti távoltartásra, kirekesztésre.

A közember, persze nem mindig gondolkodik eszmékben, magasztos elvekben. Él benne az akár több évezredes törzsi hovatartozás maradéka, rendesen nem is ismeri, de utálja szomszédai nagy részét, mint egy lakótelepi tízemeletes közössége. Kifelé, lehet a tudatos tolerancia példaképe is, de hozd helyzetbe, s kijön kilencven százalékából a burkolt ellenérzés, a tiltakozás. Ne má', hogy balról is, jobbról is cigány legyen a szomszédom, vagy valami gyüttment!

Mutass a világban politikust, aki saját, de vele nem rokon, idegen, vagy eltérő identitású közegben él! Mutass a kőgazdagok világában bárkit, aki kőgazdagokkal körülvett kicsi világába egy tőle eltérő hátterű kőgazdagot bevesz! Mutass közembert, akinek boldogság, vagy komfortérzete nem csökken, ha egynemű közege vegyesre változik, ha ócska kis alsó közepes lakóparkjába, négyemeletes paneljába beköltözik egy-egy kínai, vagy tehetős cigány! A Szlovákiából áttelepült színmagyart is kinézik, pletykát terjesztenek róla, hogy maffiózó, pedig nem az. Nálunk, orbánc-függetlenül bélyege az Erdélyből áttelepültnek a román, az ügyeskedő.

Mind, mind, burkoltan, elfojtottan, de idegengyűlölők vagyunk. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a betelepülő számára mi vagyunk az idegenek, s a sosem, vagy generációk többszöri váltása után megszerzett „legális” idetartozásáig legfőképp az utánuk, ugyanonnan, utánuk jövőket, meg minket utálnak.

A második óriás világégés után egy kétezer éve üldözött nép véráldozata, úgy látszott változtat valamit. Ha mást nem – a retorikát, a szalonképességet. A zsidó véráldozat Európát döbbentette saját, tükörben, lelkiismeret előtt elviselhetetlen arcára, s adta a jelszót, a kényszert: Változz! A tengerentúlon Martin Luther véráldozata indított visszafordíthatatlan folyamatot az egyszerű evidencia – emberek vagyunk bőrszín függetlenül felfogás felé.

Mocskos, utolsó, nem-ember csinált hónaljszőrből kinőtten politikát a Magyar Köztársaságban a cigányellenességből. Mocskos, utolsó, hónaljszőr-növesztő próbál most, a megszüntetett Magyar Köztársaság másfél millió hülyéje által elfogadottként politikát, győzelmet, szimpátiát építeni arra, ami mindannyiunkban a legrosszabb, a gondolkodás nélküli zsigeri un-szimpátiára.

Van, majd egymillió cigány származású polgártársunk. Kényes téma, belebukhat, ha oda téved. Van egy szépszámú, de éves viszonylatban százezer körüli, zömében átutazó menekült. Gazdasági, vagy politikai, itt secko jedno – tökmindegy.

A gazember, a nem-ember, most belőlük kovácsol politikai tőkét. Érthető. Hatalma minden ízében recseg-ropog, készül összedőlni. Vagyona, családja vagyona füst lesz az elszámoltatás után és páriaként él majd a kimenekített pénzek hozamából, ha szerencséje lesz.

Nem örülök, ha Hazámban növekszik a bármi okból betelepülők száma. Annak sem örülök, hogy hatszázötvenezer honfitársam nem itthon találja meg tisztes megélhetését, de kivándorol.

Érteni, persze, értem. Emberileg, közgazdaságilag.

Tolvaj, nemzetidegen, zsebrejátszó maffiapolitika következménye. A hatalomvágy megtestesülése csupa-csupa kereszténydemokrata támogatással.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o1.3o.