Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BÉKE BENNEM

livikaracsony-035.jpg 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BÉKE BENNEM

 

 

Nagyra nőttek a csendjeim,

egész az égig,

Mint zsenge zöld fűszál,

ha szerelmeskedés után fekve nézik

mezőn,

tavaszban belső órákat hallgatók,

útra indulók, lemaradtak,

szelet vetők és egyszer majd

kalászt ringatók,

az ellentétek, s az ellentéteket

magukban rejtők-hordozók,

egymáshoz csiszolt szó-álmodásban

költők,

pihenést, megnyugvást ringatók,

eltévedt, s visszatért

kósza lelkek.

 

Nagyra nőttek a csendjeim,

és megadtad,

mindig tebenned cseperedtek!

Öreglegényt, későn,

jóra neveltek álmaid naplóiban.

 

A felhő, ott a csend mögött,

látod, oszlik.

Nézd, figyeld, hogy épül,

széltől kergetett foszlányaiban szépül

múlt, jelen, s kicsit jövő!

Február fűmentes éjjelén.

 

A csend figyel.  

Zajokkal zavart nappalban éj.

Én sárga sugárát fonom a holdnak,

eltévedt, gizda csillagok ragyognak

rólad születni váró meséket,

hogy csomagolsz.

Felébredsz, kimondom.

Maradj velem.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.20.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A cinke már  márciust

köszönt a kertben

a hóból nem maradt,

csak szürke folt,

pár nap hogy újra itt lesz,

jön a Tavasz, becsomagolt!

A fényre majd kirakja énekelve

csokorban mind az orgonát,

békét varázsol szemekbe.

Vár egy új fogantatást.