Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BÁDOGDOBOZBAN

 

 

livikaracsony-049.jpg

 

BÁDOGDOBOZBAN

 

 

Kis bádogdobozba préseltem magam,

akár a madzagos Lipton teákat.

Hajam félhosszú,

arcom sima.

Ha burkom testre simulna,

lehetnék bádog-isten

valami faluvégen.

Kellő szám sebem,

stigmák nőalakban,

ideje viselem.

 

Megértő fülekre lelne nálam

mindenki bánata.

Elfogadnám a hozott virágot,

anyókákat, gyertyával estelente,

nappal, verőfény-glóriával

rámosolyognék minden kisgyerekre.

Vándor talpából a tüskét

elkérnem fejemre,

ékítse saját tövisből

fonott koszorúm.

 

Csak lógnék megfeszítve,

fájdalommentesen.

Hallgatnám, amit enyhe, lágy,

vagy vihar-szél üzen,

nem fogna rozsda,

ki fagy se kezdene,

ha burkomhoz érnél,

hallanád, lágy zene,

füttyszó talán, vagy madárcsicsergés,

póznahír, áram-bizsergés

szól belsejemben,

s derék körül a rongy alá, látnád,

bedugtak fém-húszast.

 

Elnézném bádog arccal

az Úr világát,

pléhből eljátszanám

szakasztott mását Fiának,

ígérnék szép jövőt

minden emberfiának.

Köztük Líviámnak

bölcsőringatást.

 

Ülök bádogdobozban.

Négyszögletes terem.

Nincs átváltozás,

Minden jól megszokottan

megy, mozog tovább.

Csendek kívül-belül.

Nyakamon vékonyka cérnákból

hurkolt hajókötél,

rajta gyártási fecni,

rend, lajstromszám,

családfa, tartalomleírás,

lejárat, garanciák,

s a másik oldalon

hiányod pókfonál filterében én.

Test, szavakból összerakva.

Apokrif élet. Költemény.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.10.