Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AUGUSZTUS ÚJRA

 

Gomolyog újra

a vízről a köd,

hajnali óra a Dunán,

Jön újra az ünnep

nyarat lezárni

rókaként sompolyog

benne az ősz.

Tejköd, se partot,

hajót, se fodrot

a vízen nem látni

egyetse nem,

csak tudat és tapasztalat

tükröz valamit abból,

 ami a tej mögött van:

minden ott, a helyén,

úsznak hajók fel-és le,

és a fövenyen

a másik oldalon

a régelment kedves ül,

lábát felhúzva magzatpózba

és lát, bármit is teszek.

.

Igyekszem úgy élni,

szégyenkeznie ne kelljen,

a szándék erős, a kivitelezés,

hol így, hol úgy puffan,

lutri, kiszámíthatatlan.

Tudom, ott van,

ködben, s az ha nincs,

bújik csalitban,

bokrok közé, s csak én ismerem

rejtekhelyét.

 

Mondják, visszatartom,

menne már rég pihenni,

s ha így van is, kinek joga

követ vetni rám?

 

Bgj.2007.08.10.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.