Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁTUTAZÓK

 

Már megszokom,

hogy ezek semmit nem kívánnak,

csak látnak, megnéznek,

s mennek tovább,

nullközel lett a vonzás,

nem belőlem fakad,

megszűnt nagy család,

elmentek mindig fontosak,

a hozzámszokottat, meg

kivertem magam.

Terítékből asztalon

sok az egy is -

nem emlékeztet

sem szürke, sem neves napokra.

 

Mondhatnám gombháznak,

leszakadt jónéhány éve,

lehetne bumeráng, időről időre

visszajön,

bennemhagyott késeit

forgatja újra,

durva ráncaim simítja,

ha nyúlok felé, kezét visszahúzza,

mosollyal, életről tart

példabeszédeket.

 

Minek? Ha ez is csak

látogatóba jött?

 

Pinkapanni, Mari, Anni,

nincs több ingyenjegy mulatni,

a cirkusz bezár,

a bohóc hosszú álmot alszik.

Bgj.2007.07.30.