Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ARRA A KIS IDŐRE...

ARRA A KIS IDŐRE

 

KÉPRIPORT ÖKÖRÍTÓFÜLPÖSRŐL, KERESD A NETEN--

Nem tudom másképp felfogni, mint a kormány „jobban teljesít” és a baloldali ellenzék „mi aztán összefogunk, meg megbuktatjuk, megdöntjük” értéktelen, hamis, hazug és álságos szlogenjeinek ötvözetét.

A nyomor, a társadalmi szolidaritás abszolút hiányának lehangoló képei ott is, ahol a fényképezett éppen nevet, vagy mosolyog.

Utáljuk és megbélyegezzük a Kádár-rendszert, ami kétszázhatvanhét kötelet lengetett be, emberrel a végén a szélben, és kötelet kötött minden elkóborlásra hajlamos birka lábára, hogy álmában se tudjon szökni előle. Utáljuk a Kádár-rendszert, ami törvényhozással kényszerítette munkaviszonyba a munkát kerülni hajlamost, de elfelejtjük, hogy a kényszer mellé munkalehetőséget is adott. Segédmunkát, betanított munkát, nehéz munkát a bányában, és adta mellé az oktatásban részvétel kötelezettségét kicsinek alapból, nagynak előbbrejutás ígéretével. Adott elfogadható fizetést az elvégzett munkáért, amiből fürdőszobás lakást épített a cigány, és bizony, a sok, hátán elpuffantott poén ellenére – használta is. Tömve volt építőmunkással a sok fekete-vonat, sorban álltak reggel a busznál a munkavállalók, hogy letöltött műszak után otthon, a háztájiban a hagymát, krumplit, kukoricát kapálják.

Soha olyan közel nem állt a társadalom a cigánykérdés felszámolásához, mint a válságok között, adósság-bevállalással lavírozó kései Kádár rendszer alatt.

Mindig a legszegényebbek a változás vesztesei?

Igen, ha a változást antallok vezénylik torgyán-nyomásra, ha többet ér a változásban a retrográd, a zsinóros, mentés mélymagyar, mint az előremutató, ha csupán tolvajlásra és bomlasztásra képes orbánokból lesz népvezér. Igen, ha minden fürdővizet úgy loccsint ki nemzet, hogy eszesemmi istenesek, surján-sömjénesek, akiket mindenki utál, ma is kormányadó tényezők. Igen, ha a duplaszékes seggéből kibújt Jancsika ma kopaszra nyírtan, borostás, jobbik-csaliként gazdasági megsemmisítéssel fenyeget embert, vállalatot, ha szólni mer törvénysértéseik ellen itthon, s ha kinn, nemzetközi fórumon, akkor meg pláne! Hisz minden az „övék”!

A négymillió szegénységi küszöb alatt élő problémájának megoldása már rég kicsúszott a négymillió összes keze közül! Tett érte a vérrokon orbán, meg balogh páter. Vegetál, lop, ha éhes, és szórakozásként – mert más nem maradt – reprodukálja önmagát sokszorosan. Ez utóbbit, normális emberként tenné akkor is, ha lenne megélhetése!

Nem orbán, a törpe találta ki, a világ változásaira tett rossz reagálások sora mutatja, ez a gazdaság, ezzel a mentalitással, vezetéssel, mint elöregedő ország, nem képes korábban kialkudott, kiharcolt megélhetési feltételeknek megfelelni mind a tízmilliónak! Valakinek, valakiknek mennie kell! Ékes példa erre az országot szerető, de országot elhagyók (ne szépítsük!) milliós tömege! Mennie kéne a legszegényebbnek is! Csók Déry Tibornak! Menekülni Kanadába, akárhová, ahol még befogadják, de ojvé, ilyen ország már nem létezik!

 

Beteg országra, beteg polgári lelkiismeretre tört rá a sok helyről fegyverrel elüldözött, és persze, a fegyverropogáson túl, megélhetést is remélő menekülők áradata. Hirtelen megjelenésében kezelhetetlen tömeg. Maradni nálunk kevés akar, nincs fehér lova, terve sem Buda bevételére, menne tovább. Vagyon, megélhetés-féltés, átgondolatlan uniós szabályok adnak Jokert a legprimitívebb megoldások kitalálóinak kezébe, adnak politikai támogatást a ma már nem csak tántorgó, de díszlépésben a diktatúra felé haladó, egykor reményteljesen a demokrácia mellett elkötelezett népesség kétharmadosan választott kormányának. A megnyomorítás, a kisemmizés Quaestor-kedvezményezettjeinek, a stadionok ma még nem lövető, határra aknát még nem telepítő kormányának.

Tegnap óta, valahol fenn, valami felhő szélén egy lélek ül. Töretlen, sem mennyekbe be nem kéretődző, sem poklokra nem hivatott. Egy Ferenczi. Kékszemű, igazmondó.

Hosszú, terjedelmes ügyfeltáró oknyomozó munkákat végzett, s hagyott ma nem létező fáklyavivőre maga után.

Akadnak sokan, akik előbb-utóbb felismerik, hogy a szegénység igazsága valahol ott veszett el, ahol egy rosszul sikerült újságíró-seggdugasz poénkodni kezdett a köteles Kádár, otthon, a kertben tartott kilenc tyúkján, meg a grizestésztáján!

A mai képlet szerint ők lesznek azok, akik otthon maradnak, nem szavaznak.

Kire, ezek ellen, ma senki nincs hiteles. Akkor meg minek a szánkat tépni, lábakat koptatni arra a kis időre mottóval......

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o7.17.