Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁROKPARTON

 

Örömről kéne ódát petyegni

géppapírra,

hagyni a kedvet, hogy fáramásszon,

fejben a masszát,

hogy kiváljon

belőle az egyigaz,

tévedhetetlen gondolat,

és dicsőítse az Urat,

vagy legalább apró

kis templomot emeljen

hálaszavakból,

hogy megértem ma is a reggelt.

 

Mosoly kéne barázdás arcra,

felfelé görbülő szájvonal,

hogy tagadjon ötven év

éjszakáiból hozott disszonánsokat,

botot kézből, batyut vállról letenni,

leülni fűbe, csendben énekelni,

figyelni hajnalom harmatát.

 

Meg- és fel nem osztható,

osztott és megosztott,

lenn zöld, fenn lenkék világom

most magántulajdon.

Kőzust, ha látna,

sárgára festené az irigység.

 

-  -  -  - 

Feljött a nap. Ideje útrakelni,

batyumban búvó kenyérhez

találni mára vöröshagymát.

 

 

Bgj.2007.02.03.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.