Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁLOMMENTESEN

oraallas-2011.08.01.-079.jpg

 

 

ÁLOMMENTESEN

 

 

Nyolc órát aludtam.

 

Elfárasztott a tegnap,

friss szelével,

a napsütéssel,

gyaloglásokkal, házimunkával,

tornával, beszélgetéssel.

 

Aludtam.

Nem voltak álmaim.

Alig vannak már álmaim.

Elvesztek mind az álmaim.

 

Elismerem,

pihentetőbb az új állapot,

mégis,

hiányzik az ébredés előtt

sok hosszú képsor,

az alakos és az elmosódó,

a kontrasztos, a fényekben úszó,

a téged pókfonálon lengető,

messziről iderepítő,

tenyérbe csöpp leányt,

Pinkapannát pottyantó,

fejemben kavargó

gondolatsor.

 

Hiányzanak

a nagy repülések,

a táj alattam,

kitárt szárnyak, zuhanások

érzések rendje

és beszédes csendje

a magasnak.

A szárnyalásban benne laknak

a szűrötten érkező zajok,

motorzúgások zümmögése,

a lánykasírás

és a nevetésed gurgulája.

 

Hiányzik Tarnóca templomából

a búcsúzások harmóniája,

a kántor dalba szőtt imája,

térdeplő múltidők.

Holnapok lábnyoma porokban

kezek, egymásbafonottan,

szerelemszagok, illatok.

 

Nagy,

ébredés előtti csendben

gondolkodom:

 

Vagyok?

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.22.

http://csataloo.blogspot.com/