Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

521722_567160713314875_1542745471_n.jpg

 

A VIRÁGOK LÁNYA

 

És belekötötte minden álmát

a színes csokorba,

amit a boltban, kis pinceüzlet,

jobb munka híján készített,

magányát, vágyát

vissza kisváros bölcsőölébe,

lányságát, egy-egy tanárát,

ki fizika mellett

a szerelemre tanította.

 

Belekötötte sok zöld,

színes közé összes hitét,

no nem jövőben,

csak emberekben,

abban, hogy több a jó,

és nem kell megalkuvónak lenni,

ha nem akar.

Lehet pincebolt is

dózsék palotája,

a sok virág, polcon,

mindent eltakar mi bántó.

Csak kötni kell,

s talán kötődni is.

 

Belekötötte később hajamba

a sárgavirágos tavaszt,

ölelt, mint felszálló meleg

nyári éjben, mezőben,

jó nagy sötétben,

és bolondot is csinált belőlem,

időnként – könnyű munka –

mert bolondozni akart,

nevetni.

Nem titok: én boldogan

ráztam a csengőt a sipkán,

mert szerettem.

 

Elment. Az üzlet bezárt.

A sok virág,

tarka folyamban

mind elkísérte.

 

Bgj.2007.07.20.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.