Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A TURULTOJÁS

 

 

muszar-1.jpg

A TURULTOJÁS

 

A sárga trágyadomb mögül

törpe jött elő, rikító hanggal.

Pódiumra állt,

hasonlítgatta magát  a tűzkakassal,

azt mondta, a jövő nem én vagyok, de ő,

s temette koporsóba sok évemet.

 

Remek, mondtam magamban,

eddig csak hagyján,

én,  itt a kertek alján, majd elleszek,

kivárom,

mit szülnek a hegyek,

nő-e majd egyszer a törpe

és

meddig tart az új mindörökre-ámen?

 

Hoztam virágot almafámon,

izzadva éltem munkás világom,

keresztutakon álmodoztam,

eszmék eltűnésén toroztam,

hallgattam halomnyi hablatyot.

 

A törpe, ízibe jóllakott

a hirtelen jött terüljasztalon,

gúnyolódott pár csuhás papon, majd

hogy szebb legyen a holnap,

nagy-gyorsan összebútoroztak,

dicsérni a fagy hatalmát

almavirágomon, májuson.

 

A sárga trágyadomb mögül

törpe jön elő, naponta, sörpocakkal.

Tükrömbe áll,

hasonlítgatja magát a Nappal,

s kimondja azt, amit úgyis tudok!

 

Turultojás ő,

már nem titok!

Mustármag satnya sarja,

vészvihar.

Gömböc, mindent elnyelő,

egyszemélyben a bedarált nyugodt erő,

s a törpe gazda, (kis).

 

Falánk, fullánkos hereraj

vezérvitéze,

minden bánya és Hófehérke réme.

A téboly.

Hamis kereszt

fő-, mellék- és al(cs)úton.

 

A baj csak az,

hogy vígan eléldegél még

hátamon,húsz évet is tovább,

ha fel nem ébredek

és hagyom!

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.10.10.