Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A SZABADSÁG VÁNDORAI

10629640_10203572271405837_6731942575455512075_n.jpg

 

 

 

 

 

A SZABADSÁG VÁNDORAI

 

Ezerkilencszáznyolcvankilenc forró nyarán majd harmincezren voltak a családos- nem családos, nyaralásukat a bolgár, román tengerparton, vagy épp a Balatonnál hivatalos engedéllyel töltő keletnémet állampolgárok, akik nem tervezetten, talán inkább egy tudatos mag szervezett követségre menekülő, sikeres akciója után megtagadták a hazatérést.

Menekült státust nem kértek.

Hiába berlini fal, hiába kőkemény agy-igazító, agy-butító nevelés – menni, szabadulni akartak. Otthon nem várta őket puskaropogás, rakétabecsadások, beígért, vagy megvalósított népirtás. Kenyérből, munkából is jutott otthon is bőven, hisz a német dolgos nép, rendszerfüggetlenül termelt a megélhetésre elegendőt a kis elaprózott területű fejedelemségek, hercegségek, Bismarck egyesített, Rosa Luxemburg káoszos rövidéletű és Hitler államában is.

Csupán ideológiai vitáik voltak a keményvonalas szoci uralkodó rendszerrel, a megszálló oroszokkal. Gyűlölték, hogy a testvért, az összetartozót mesterséges gát választja el a hozzá tartozótól és sokadrendű befolyásoló faktor volt a jobb megélhetés ígérete.

 

Az itt rekedtek sorsát sokban befolyásolta egy puha – ha tetszik látszólagos – háborús zóna: Románia. Az az akkori Románia, aminek beteg diktátora pénzért adta ki nyugatra szászait milliós lélekszámban, és az az akkori Románia, aminek beteg diktátora falurombolási programja, a burkolt etnikai tisztogatás az anyaország, Magyarország bevándorlási politikájának megváltoztatását váltotta ki. A turista útlevéllel határt lépő magyar, ha akart, itt maradt, hiszen hazajött. Tömegesen. Laktak vonatban, laktak emberhez nem méltó környezetben, de zömében befogadó, velük szolidáris honi magyarság fogadta őket.

 

Ez, a változás előtt álló Magyarország, ennek az országnak 56-ot megélt, bolsevistából, korom mihályokból, papp ferencekből, czinegékből, biszkubélákból és ellenükre európanizálódó, még vonalasnak hitt, de grószkarcsit már lecserélő világa, s köztük egy kistermetű, de nagy formátumú ember, egy bizonyos Horn Gyula tette lehetővé, hogy nálunk hívatlanul maradt, kivándorlást, migrációt tervező harmincezres homogén tömeg eljusson álmai világába, a demokratikus Németországba.

 

Az áthaladás szabadsága euforikus volt. Emlékszel? Demjén. A szabadság vándorai.....

Az intézkedés, a határnyitás iránti német hálát Magyarország sok éven át aratta....

 

Ma az országot, Hazánkat, törvényes papírok nélkül, talpukkal felfegyverzett, háborús övezetekből menekülő, mienktől más vallású, más, nem európai történelmű, sokszor embercsempészek által szervezett számkivetettjeinek napi háromezres tömegei érik el. Jönnek, mint a víz a hegyről, eső után, olyan helyekről, ahol tudvalevő, hogy víz-utánpótlás jön megállás nélkül, mert a honukban szokásokba, tudatba rögzült gyilkolj-parancsot erőtlen fellépéseivel és megosztottságával képtelen megállítani a magát fejlettebbnek mondó világ.

A céljuk deklarált. Németország, Anglia.

Ki az aki meg tudja állítani a hegyről lefelé folyó vizet? Németország? Anglia?

 

A német menekülők és a mai menekülők között lezongoráznád a különbséget? Tudnál dallamot kihozni belőle, amit minden jóakaratú ember megért? Többet ért az európai belső békéből menekült, mint a világ más kultúrájából, háborús övezetekből érkező? Hogy állsz majd a kérdéshez, ha Ukrajnából indul el az áradat?

Mit tenne Horn, aki köztudottan utálta orbánt, és arra sem tartotta méltónak, hogy körme alatt piszoknak aposztrofálja?

 

Féli a migrációt a birodalom, féli a migrációt a sok törpeállam.

Kár.

Okos, a sokszor hangoztatott keresztényi szeretetre alapozott bevándorlás-politikával, és a háborús tűzfészkek gyújtogatói elleni azonnali, összehangolt, európai fegyveres fellépéssel, azt követő tervezett-szervezett gazdasági segélyprogramokkal a kivándorlók hona megtartó-ereje nőne, s mellette az elismerés a kikényszerített, a többség, a lakosság által áhított békéért! Meddig szólhatnak a fegyverek a nyomor számtalan honában, ha a világ magát emberségesnek mondó fejlettebb része nem ad hozzájuk töltényt? Mire megy a vállról indítható rakéta soha iskolát nem látott indítója, ha nem kap többet sehonnan rakétát? Lehet-e kiszuperált tankkal ugar feltörni, ha újragondolják a funkcióit? Kovácsolható-e kardból ekevas?

Magukra hagyhatók a nyomorban élők ott, ahol élnek? A gazdagságaink jó részét nem költhetjük – akár haszonnal- arra, hogy ne nyomorogjanak?

 

Áldozat nélkül nincs győzelem. Népek együttélése nem oly nehéz, mint sokan, politikusok hirdetik-hiszik. Az emberi történelem legnagyobb százalékban a népek békés együttélésére példa.

 

Míg Magyarország kormánya, a beteg vezérletével, a skizofrén összes rossz gondolatával szögesdrótokat telepít, költi a pénzt, hogy lophasson abból is nemzeti, nemzetmentő szalagba burkoltan sávosan, a víz, a hegyről jövő víz folyik megállíthatatlanul, amerre útját meghatározza a gravitáció.

 

Határnyitást!

Okos, emberséges, előrelátó és következményeire józanul felkészülő határnyitást!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o8.31.