Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

A SORS

 

A sors? Kiszámítható!

Már a pólyában megmondható,

nem leszel miniszter, filiszter sem,

talán filiszteus, akit majd legyőznek,

sárga homokban, gályára kötnek

és naptól változó kedve szerint

a kápó hátadra üthet,

hogy húzd meg jobban, de meg ám!

                             

A sors, kiszámítható!

A jó is.

Szinte biztos, hogy lesz majd szerelmed,

nyílt, meg titkos is idővel,

nemzhetsz gyermeket is valami nővel,

akár többel is,

és a komfortérzet, ha épp nem

a gályán lapátolsz sárga port,

kiolt majd ellenkezést az Alkotóval.

 

A sors mozgó banánhéj.

Bóklászik láb alatt,

Les sandán az elbukásra,

de ad cserébe nyarat, tavaszt,

virágot csokorba kötve,

néha pénzt, hogy költse az ember,

számolva számolatlan a cincogót.

 

A sors nekem Te vagy.

Most ülöm névnapod.

Vagy temetésed évfordulója jött el?

Ki tudja már.

 

Játéka lenni sorsnak?

Nem akartam.

Döntöttek létezésemről

meg sosem kért szülők.

Egyszerűk-előkelők.

Világraszültek, szolgasorsra,

munkás életre, robotra,

hogy nekem szép legyen!

Nem tudták, szegények,

május havában,

ahogy dolgoztak rajtam serényen,

Téged adtak megírtan nékem,

a készülőben messze nem levőt.

 

Felnőttem, Te is megszülettél.

Vártam Rád és Te megkerestél.

Átadtad, amit

kiszámítható sors Rád bízott.

Köszönöm!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2009.06.18.