Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A NYOLCADIK NAPON

2012.04.28-031.jpg

 

A NYOLCADIK NAPON

 

És itt élünk, a nyolcadik napon,

kitiltva,

nem kitagadva,

és beszereztünk mindent, ha kell ha nem,

mert szabad az akarat, választhatunk,

s a vétkeink

kellő megbánás után

majd megbocsátja az illetékes,

hinnénk,

s talán joggal hihetjük,

a Káin bélyeget is viseljük,

gyakorta Ábelnek kereszteljük fiúnk,

hátha használ,

de az is csak tévelyeg.

Imádunk rézpénzt, rézkígyót, bajszos szörnyeket,

világégéseket előidéző, nemesnek mondott nemtelent,

dicsőítjük a királyt, kormányzót,

egyéb bábokat, de vigyorgunk

Henrik Lejszlóján is,

ha odacsap, s nekünk elég csak röhögni,

csak Dózsának ne kelljen lenni,

mert minden tüzes tróntól rettegünk.

 

Nyitogatjuk a fellegajtót,

hogy jól nyakunkba szakadjon a vihar,

veszett ebet etetünk felhő magasra,

belénk mar, leugatja 

a Napot, a Holdat

és ránk váró holló elől a sajtot is felzabálja.

 

Így élünk mi a nyolcadik napon

fura szerzetek

elveszett törzs

elengedett kezű gyermekek,

és lehet, hogy visszavárnak

odaát dalosnak,

mi inkább itt lenn küszködünk,

építünk gépeket,

vetünk ezt-azt, és tarra aratjuk az erdőt,

házat húzunk fejünk fölé

de elirigyeljük a másét,

dettó a nőt is,

egyremegy,

s majd egyszer talán

jó és tisztességes döntéseink is lesznek.

 

Csak ennyit akartam mondani.

Szabadon.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.07.05.