Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  

csil_253.jpg

 

A NŐ. AZ ÉKSZER

 

Gyere.

Indulok.

Ki lenne más ha választhatok,

mint te, hogy hívjak társat hosszú útra?

Gyere!

Úgy illene, hogy kérem kezed

és megfogom.

Talpad alá simítom az eljövendőt.

Elrejtve benne téged, szorítva magam.

 

Jöhetsz,

nem pusztán a hívó szó miatt,

csak mint anyagban létező, fogható.

Nem túraútra, turista!

Világot látva, neked-nekem.

Sokszemmel. Két pár pápaszem,

taposva szarkáknak kellő cserepnek, porba,

az induláskor.

 

Kérés.  Jer, velem!

Tedd félre belőlem fakadt félszeid,

megérzéseid, hogy lenne, meg van is jobb.

Nyugalmasabb az út pora, ha nem én csapom fel porpamacsba.

Az emlékezés szép napokra

jó alap.

Tudd,

hol van mocsár, meddig tart röpke nyár,

és visszaránts, vagy örömmel lökj a lápba.

 

Vinnélek! Gyere!

Egércsapásnyi szürke úton,

lehetsz Egérkirálynő, Piroska anyja,

kocsmákban Törpilla, kékben,

lánymanó, sárga búzamezőkben táncoló

pipacs, s lennék melletted

rossz ripacs-madárijesztő, vagy vándorbotod.

Ahogy kell.

Tarisznyád, bőségszaru.

Havonta visszatérő Holdadnak dombor íve.

Szerető. Meg- és elengedő,

bármi válaszútig, első jobb ajánlatig.

 

Alig vagyok kész a tervezéssel.

Nem hosszú út. Az egésszel

bíbelődtem vagy hat hónapot.

Gyere!

Hajadba, induláskor,

mindegy, mikor jössz, első kinyílt,

vadrózsám kapod.

Ékszer.

 

-csataloo-

BGJ.2009.05.07.