Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A HARCOS ISTENHEZ...

 

anwhite.gif

 

A HARCOS ISTENHEZ ELPÖNTYÖGÖTT KÉTELYEK

 

Lehetnek szárnyai

mert mindenható.

Akár piros pipacspalástban,

szárny nélkül is repülhet,

tarisznyás vándor,

bármivé átlényegülhet,

sassá, sólyommá, verébbé,

jelölhet járható s talpnak nem való utat,

örök ifjúságot,

Anyák-forrását,

kutat belefulladni, vagy vödörrel húzni belőle,

lehet tiszta víz,

lehet pocsétos, pocsolya,

igyak,

olcsó lőre, vagy misebor,

muszlim híd Mosztrárnál bedöntve,

híd, hogy félrevezetve,

vagy Lao-ce-t dicsérve

átjussak folyamokon

felfújt bárányirhákat mellemhez szorítva,

magam a sodrások minden örvényére bízva,

túlélő, elbukó,

egyszeri világrajöttöm után

testben megtestesültből

salakot, trágyát hagyó,

pondró az újjászületésben.

Lator, valami

fenntartott, kijelölt

páholy-ülésen

jobbján, meg balján is kakas,

tűz,

csillagos, szegényemberé,

meg ugyancsak szegényemberé,

patak,

csatába induló

vízér,

könnyekből dúsuló,

kanyont mosó

kitörölhetetlen, a Te,

és a Felettedlevő életéből.

 

Magamért lehetek győztes is, Uram.

Semmi nonpluszultra,

csak számítás,

értelem,

erőfelmérés és időben tettek.

Mondd, mit veszítek, ha

idő előtt elhagyom szédülésem

felismeréseim,

pazarlásaim, nélkülözésem,

osztott mannád, malasztod,

seregeid zászlait, és a partod,

ahol éltem,

élek, és látom áradás jön?

Elmos.

 

Túlélőknek csak vezér álma marad,

beteg vesszőfutásnak.

Mondd! Baj, ha látlak?

 

Ember vagyok.

A percnyi ittlét elvakít, elhiszek mindent,

nevedben osztott levest,

kékmadarat, meg a ránk uszult,

képedre teremtett vérebet,

tevét, tű fokát,

Lázárt és Jóbot,

hullámvasutat, ami bezárt,

mert eljárt az idő fölöttem.

 

A megváltást sem akarom.

Minek, ha egyszer már,

kereszten,

te is túlléptél azon.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.03.02.