Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A HANG ELMENT

2012.04.22.-063.jpg

 

A kenyeret szegem meg éppen.

Solymári, sváb parasztkenyér.

Augusztus játssza a búcsúzást,

garast sem ér

a befejezetlen mondat,

a nyár.

A szél is henyél,

elalszik gát oldalában.

 

Zászló alá toborzott indulat

csak gyilkos eszme!

Lucfalva összes józanul maradt cigánya vetne

őszi búzát, ha lenne,

maradt volna föld,

s magot hagyott volna bármi tegnap.

 

Új bánért szól a templom orgonája.

Fizet zenéért és

tömjénnel ront hitet

az ál-áhítat díszmagyarban.

A „vetni kell” felhívásra már Flóra sem ugrik,

csak ez a törpe megalomán

küldözget

kérdéseket,

hogy hogy élünk,

vág Chuck Norris - kifürkészhetetlen pofát

a Várban a zsebpénzért lefizetett,

és minden vízió helyett

marad a tény:

Befolyt a Duna kábé Pozsonynál,

és kifolyik,

lenn, Mohács után.

Délre

nem marad itt,

csak üres tányér és kiszáradt meder.

Fél Délvidéken, janákihattyú énekel,

hülye kínrímeket ír,

hogy elfogyott a férfi,

ságierzsébet sosemvolt őseit idézi

kaca-gányban,

s az összes idétlenséghez

az időtlenség állít tört sarkú oltárokat.

Minden tézisét

igazolva látja

a náci,

a csapból kipréselt hortogányi.

A tiszta Hang halott.

 

A Próféták Könyvét lapozza az,

aki rég elveszett

útvesztőiben a kisvilágnak,

aki keres,

kapaszkodna valami fénybe,

de hajléktalan, mint a csillag, ott, fenn,

a sárga,

amit mellére tűz.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.08.29.