Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2027-2028

2027-2028

 

Egyszer majd úgyis....

 

Igen, egyszer majd úgyis

megnyílnak a kapualjak.

Egy délután kitódul majd rajtuk

a város szennye-nép,

akinek nincs semmije,

csak ruhatára, két farmer, kopott,

s három póló a nyárra,

s három vastagabb,

valami kötött anyagból secondhand,

a télire, mint a befőtt.

 

Néhányukon lesz kalap,

de többnyire hajadonfőtt,

hogy élet mintázta tonzúrájukat ne süsse

a délutáni nap, ne pirosodjon a fejbőr,

mint szűzlány, bókoktól hevített.

 

Ezek kézen nem fogják egymást sosem.

Túl egyszerű, s túlontúl közös ahhoz

minden közös nyomor.

De elindulnak, furcsa, faarccal,

férfi, nő. Leány, félfelnőtt gyerek,

s az örök tél aszfaltja is

megolvad majd a lábuk alatt,

mert napi pokolban áthevültek,

ha nem is tudják, izzanak.

 

Csak a város fog félni tőlük,

az otthon maradt házfalak,

és kerülgeti a tömeget majd a villamos,

és szirénázva jön majd a Hős utca mellől az

álarcos rendőr, beszámozottan,

spray-el gumibottal,

és lesz vízipisztoly is nagyban,

meg lovak, patkolatlan.

 

És elébük áll majd a beöltözött,

a van jó, s van rossz felesküdöttje,

a van rossz, s van fizetésem,

s hajlamaim is kiélhetem legények,

tán, jó kopaszos támogatással, a hajrá Fradi ,

és egymásnak feszülnek arcos,

s arctalan sok senkiházi, nemzet-ideológiában

már nem is magyarral, dilemma előtt,

hogy vérét kikeknek kell ontani.

 

Tán pap is lesz, sebtiben kerítetten,

vélhetőn, mindkét oldalon,

s fel is esküsznek ott, legott,

hogy az egyetlen Isten minden igéje őket

támogatja, velük van.

Az ateisták meg mindkét oldalon

erősen bólogatnak, jól beszél!

 

Az elindultakat, a józsefvárosok szennyét,

újpestek, angyalok földjeinek keservét

ott meg nem állítja a lövetés sem.

És sorban fog égni Lendvai utca,

közrádió és a mocskok felszentelt háza is.

Gábrielt letépik, bronz arcát péppé verik,

a hallgató nagyhatalmakat éltetik,

keresnek zászló maguknak,

hogy kilyuggassák, de úgy,

hogy most csak a lyuk maradjon.

 

Csak az átkelőhajókra mentettek menekülnek,

Titel felé.

 

Estefelé,

a semmiben nem közös, sok semmi ember

bemondat proklamációt elfoglalt rádióban,

amit egy undorka, csak magát tologató

lelkésznő fogalmaz,

hogy harc van, és győztes harc, és nincs megállás,

s beolvassák az írottat majd a kontinuitás jegyében

sok herényikárolyok, lendvaik

fogatlanok reinkarnációi,

épp aktuális gatyareklám-pillanat-Momentum,

hogy béke van!

 

Aztán pár napig elszámoltatás lesz

uniós alapeszmékkel nem rokon,

s végül, hogy tudjuk, hol a helyünk,

jön az orosz.

Adysan: Jön az orosz.

 

De azért, egyszer majd úgyis..........

Egyszer majd úgyis.......

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2018.05.02.